Szerző: Márai Sándor
Műfaj: regény
Kiadás éve: 1942
Értékelés: 9/10
Tinédzserként első Márai regénynek választani A gyertyák csonkig égnek-et nem biztos, hogy jó ötletnek tűnhet. Aztán az ember átgondolja, s rádöbben, ez a könyv pont arról szól, amivel már most mi is megküzdünk: barátságról és árulásról.
Bár Márai Sándor regénye cselekménye szempontjából épphogy csak egy novellára lenne elegendő, tartalmilag annál többet ad.
A történet 1940-ben játszódik, s mindössze egyetlen napot ölel fel, amelyen Henrik, a tábornok hírt kap arról, hogy 41 éve nem látott, egykori barátja, Konrád a városba érkezett, így vacsorára invitálja őt. Henrik és Konrád beszélgetése során lassan fény derül közös gyermekkorukra s külön töltött éveikre, mígnem a tábornok egy hosszú monológba nem kezd barátságról és árulásról – kifejti, mi is történt a két férfi között évtizedekkel ezelőtt. Ahogy a gyertyák csonkig égnek, a kételyek is elhamvadnak. Az öregek közt már nincs félelem, hiúság, irigység, csupán az igazság létezik.
Akik az akciódús, gyors történeteket szeretik, nem biztos, hogy élvezni fogják Márai regényét, ellentétben azokkal, kik szeretnek elgondolkozni azon, amit olvasnak. Első olvasásra talán nem fog meg minket A gyertyák csonkig égnek. Talán a felénél félretesszük, s később újra elkezdjük. Én így tettem. Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amihez fel kell nőnie az embernek, s ahogy mentálisan fejlődik, mindig mást láthat majd Henrik szavai mögött. Egy kincsesláda ez, melyből minden olvasással másféle érmét emelünk ki, s késztetést érzünk, hogy használjuk fel azt: a szereplők tapasztalatainak árnyát vessük ki saját életünkre is.
Ajánlanám annak:
- aki szeret elmélkedéseket olvasni
- aki a könyvekben olvasottakkal saját magát is szereti felfedezni
- aki szeret elmerülni egy történetben
Nem ajánlanám annak:
- aki türelmetlen olvasónak tartja magát
- aki könnyed olvasmányra vágyik
„Az ember egyáltalán nem cserélheti a hazáját. Csak az okmányokat lehet cserélni.”
„Minden visszatér, a dolgok és szavak körbemennek, néha az egész világon át mennek körbe, s aztán találkoznak, érintkeznek és zárnak valamit.”
„Minden részletet ismerni kell, mert nem tudhatjuk, melyik fontos, mikor világít egy szó a dolgok mögé.”