Az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott, az utóbbi pár évben pedig kezdtem egyre inkább érdeklődni a költészet és az írás iránt. Ez a történet elsősorban könyves változatában jutott el hozzám, ami nagyon megfogott engem, ezért úgy döntöttem, megnézem a filmet is. Le voltam nyűgözve, és bármennyire is ritka az ilyen, a történet filmes változata többet nyújtott nekem, sokkal jobban megtetszett.
A Holt költők társasága egy 1989-ben bemutatott, filozofikus hangvételű ifjúsági filmdráma.
A film főszereplője egy bentlakásos iskola hét diákja és az újonnan érkezett irodalomtanár, Mr. Keating, akit rögtön megkedvelnek az eddig szigorú korlátok között nevelt fiatalok egyéni látásmódjának köszönhetően. Szüleikkel és tanáraikkal ellentétben ő nem csupán tehetetlen bábnak tartja az iskola növendékeit, akiket irányítani kell, hanem hiszi, hogy a fiatalok képesek az érett, kritikus gondolkodásra, arra, hogy bevonják őket az életükkel kapcsolatos fontos döntések meghozatalába. Mr. Keating az irodalom szépségének tanítása mellett próbálja a szabad gondolkodásra nevelni a fiúkat, ami néhányukat tettetekre sarkall. A fiatalok Keating példája nyomán szüleikkel és az iskola merev szellemiségével egyaránt szembe szállva felélesztik a hajdani titkos diákklub, a Holt Költők Társaságának hagyományait, ahol végre szabad folyást engedhetnek érzelmeiknek. A fiúknak azonban hamarosan rá kell ébredniük, a frissiben megízlelt szabadság tragikus következményekkel járhat.
A Holt költők társasága rávilágít arra, hogy nem mindig a teljesítmény a lényeges, hanem a pillanatok megélése és megragadása, elvégre az élet véges, és számos dolgot elhalaszthatunk, ha nem figyelünk eléggé és nem merünk kellően szabadok lenni.
Ez a film azóta is nagy kedvencem, újra és újra nézem, ahányszor csak alkalmam adódik rá.
Főleg azoknak ajánlanám, akiknek szintén nagy szenvedélye az irodalom, a költészet, vagy hozzám hasonlóan kedvelik a tanulságos, mégis tragikus történeteket.