Öten a tanári pályáról, vagyis néhányan a kedvenc tanáraink közül elmesélték, mi vezette őket a katedra elé.
Miért választotta a tanári pályát?
Hol mindenhol dolgozott eddig tanárként?
Mikor és hogyan kezdett el tanítani iskolánkban, a Magángimiben?
Musitz Marietta:
Sosem voltam igazán álmodozó típus, mindig racionálisan láttam az itteni lehetőségeket, meg a saját képességeimet, korlátaimat, illetve érdeklődési körömet. Leginkább középiskolában kristályosodott ki, hogy merre folytatom a tanulmányaimat, nyolcéves gimibe jártam, még a Vámbérybe, de sokan tanítottak azok közül a tanárok közül is, akik most a Magángimiben. Volt egy nagyon jó osztályfőnököm, aki egyértelmű inspiráció volt számomra, Pomichal Richárdnak hívták, illetve például Simon tanárnőre, Terebessy tanárnőre is úgy néztem, hogy szívesen lépnék a nyomdokaikba. 19 évesen külföldre kerültem, gyerekekkel kezdtem el dolgozni animátorként, és akkor végleg kikristályosodott, hogy a gyerekeknek, fiatalságnak szeretnék valamit nyújtani, amit én is tanultam, tapasztaltam, és ezt visszahozni a felvidéki fiatalságnak.
25 évesen fejeztem be az egyetemet, mert eredetileg tolmács szakon kezdtem, de ez nem jött be, ezért végül spanyol-német szakra mentem át, de akkor már dolgoztam kint Mallorcán, Kanári-szigeteken. Egyetem alatt dolgoztam nyelvsulikban, magántanárként. Hat évet dolgoztam a Selye János Gimnáziumban, osztályfőnök is voltam, nyelvvizsgáztattam, érettségiztettem, versenyekre készítettem fel diákokat. Ez mind nehéz, de legnehezebb osztályfőnöknek lenni, mert különböző egyéniségeket kell közös nevezőre hozni. Mindig az emberekkel való munka a legnehezebb.
A Selye gimis időszakomat azért szakítottam félbe, mert közben megszületett a pici lányom. Amíg otthon voltam vele, nem tanítottam. Utána jött ez a lehetőség, hogy tavaly szeptemberben négy órát a két elsőben taníthattam. Ez egy lehetőség volt arra, hogy itthon, Dunaszerdahelyen kezdhessek meg a pályám, mert tudtam, hogy a kislányommal Komáromba már nem fogok tudni visszamenni. És ugye a magángimis tanároknak majdnem a felét gimis koromtól ismerem, ezért mindig is szimpatizáltam a sulival. Úgy éreztem, hogy valamilyen szinten hazajövök. Amikor tavaly elkezdtem itt tanítani, jó volt arra, hogy elkezdjem építeni a karrierem, elkezdjem megismerni a többi tanárt, illetve a diákokat, és ők is megismerjenek engem. Segített visszarázódni a tanításba és a közösségbe. Mostanra már az első két évfolyamot tanítom, összesen tíz órám van. Nagyon tetszik, nagyon családias a légkör uralkodik itt, emellett nagyon színvonalas.
Mészáros Márta:
A tanári pályát a véletlen hozta, mivel én tolmács szerettem volna lenni, de abban az évben egy szakot nyitottak, és ez a francia-román volt. Ezt nem akartam tanulni, ezért figyeltem, hogy hol lehetne a franciát folytatni, és tökéletesíteni, így választottam a francia-szlovák tanári szakot.
Én 1985-ben kezdtem tanítani az itteni Smetanov háj alapiskolában először szlovákot a 5–9. osztályokban. Pár évvel később a kolléganőmmel elkezdtünk franciát is tanítani, ami nagyon jó tapasztalat volt. Közben a szlovák nyolcosztályos gimiben is szlovákot és franciát tanítottam. 1998-ban a Vámbéry gimiben kezdtem tanítani, itt tíz évig dolgoztam.
2008-ban kaptam egy ajánlatot a Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium alapító igazgatójától a szlovák-francia tanítására, ami egy jó váltás volt számomra, és egy kis ideig még folytatom.
Matus Olga:
Kiskorom óta tanár szerettem volna lenni, más opció nem igazán volt a fejemben. A családban sok az óvónő/tanító, valószínűleg ez így bevésődött belém is. Az pedig, hogy a biológiára esett a választásom, az az alapiskolás tanító bácsimnak köszönhető, ő szerettette meg velem igazán.
Tanári pályám a Magángimiben kezdődött, az egyetem elvégzése után azonnal itt kezdtem dolgozni. Ez egy ugrás volt a mély vízbe, kezdetben nagyon mély volt az a víz. Küszködtem is eleget, rengeteget készültem az órákra, olvastam, tanultam, hogy minél hatásosabban tudjam átadni a tananyagot, és hogy megszerettessem a biológiát a diákokkal. Remélem ez sikerült/sikerül.
Penzinger Iván:
A tanári pályát hirtelen felindulásból választottam, 18 évesen jó ötletnek tűnt. Ugyanolyan tanácstalan voltam, mint a mai fiatalok. Jó döntésnek bizonyult, jól érzem magam a fiatalok közt, és szeretek tanítani.
Szerencsés voltam, az egyetem elvégzése után a Vámbéry Ármin Gimnáziumban kezdtem dolgozni 1992-ben. Matematikát és fizikát tanítottam, három osztálynak voltam az osztályfőnöke. Sokat tanultam itt az idősebb kollégáktól. Itt dolgoztam a Magángimnázium megalakulásáig, 16 évig.
A Magángimi megalakulásakor is osztályfőnök voltam, az osztályomból sokan velem tartottak. Jó döntés volt az iskolaváltás, nem bántam meg. Az utóbbi időben csak matematikát tanítok, örömmel tölt el, hogy zömében ügyes diákokkal foglalkozhatok.
Ollé Hajnalka:
A tanári pálya választott engem. Sosem készültem tanárnak, nem ez volt a terv. Mindig úgy láttam magam, hogy egy számítógép előtt ülök, és egy rakás adatot elemzek, grafikonokat rajzoltatok, mai napig van abban valami vonzó számomra, hogy meglátod az információt, a tudást a számok mögött. Aztán az egyetem után valahogy az élet úgy alakult, hogy hazajöttem Csallóközbe, ahol csillagászként nem túl sok munkalehetőség volt. Szóval valahogy az élet hozta, és sosem bántam meg. Szeretek tanítani.
Sosem tanítottam még máshol. Diploma után rögtön itt kezdtem.
2010 szeptemberében kezdtem, 4 év anyasági után kb. az agyhalálból feltámadva tértem vissza 2016-ban (ha jól emlékszem). Azóta több-kevesebb lelkesedéssel (inkább több) próbálok tanítani.