Február végén iskolánkban megrendezésre került az angol kreatív esszéíró verseny, amelyen diákjaink tehetségüket és fantáziájukat csillogtathatták meg. A versenyre összesen 17 tanuló nevezett, és izgalmas, fordulatos esszék születtek. A zsűri a kreativitást, a nyelvi kifejezőkészséget
Ködös éjszaka töménylett a néhol fénycsóvákkal teleszökött canal du Nivernais felett. Selymes vizét a szellő kocogtatta faakadálynak. Val de Mercy mulatozó kedvvel nyüzsgő zsenge utcáin sem volt másképp, bár arrafelé hamarabb érkezett az éj, mint bármely
Az éj leszállt, újhold vakítja az eget,Csepereg az eső és hozza magával a telet.Mintha csapdába csaltam volna a lelkem,Társaim nélkül, egy másik ember lettem. A fák susognak, s makkok potyognak,Borostyán porlasztja falait a kunyhónak.A faház
Kanyonok halálszelében vergődő vándor voltam,vacsorára ördögszekereket ettem.Vihar közepén köteleket tépő hajósinas voltam,üvöltött s vért könnyezett a tenyerem.Hegyes jégcsapokkal fókákra vadászó eszkimó voltam,tegnap halálra fagyott a gyerekem.Uram földjeit szüntelen kapáló jobbágy voltam,s úgy hívott “te”, mert
Az öreg csalót megkoronázták,lépése nyomát arannyal cicomázták.Dagadt ujján szétpattant a jegygyűrű.Csak legyen a trónhoz is épp ilyen hű.Kényelmes, Fenség? Csak nem kér egy kis vizet?Libabőrös már? Egyre gyűlik a hideg… A hóhérokat már nem csak
Új napra virradt. Éreztem, amint a nap fénye rávetült nem különösebb színű bundámra. Jóérzést keltett bennem, amint mások szerint kissé „csontos“ és „nyeszlett“, de erős testemátjárta a melegség. Még behunyt szemmel jó alaposan és jóízűen elnyújtózkodtam. A nagyösszpontosításban
Legyen az, hogy… minthogy egy ciklus…. Kackackackac… hehehehe….. Istenem….De most de most de most már egy ideje nincs mit mondanom.egy ideje csak figyelekés úgy tűnik, nem szeretekna jó, ez nem igaz én mindenkit szeretek.mégis ki választana
Don’t worry this is a poem. I’m not gonna rapBut let’s get into it, because our story starts at Pencey Prep.The main character’s name is HoldenWho is upset, bc there were some fencing equipments in
6:40 és sikít a fülembe az ébresztőHomályos szemmel nézem a tájat.Köd.Ó, Te pára. Fehéren kószál a szél a törzsek közt.Aranyos levél csapódik az ablakra.Mintha csak ősz lenne. Jézusom!Szeptember, de nem a végén.Ó, bárcsak az lenne.
A trópusi viharok lángoló haragja,egeket érő hullámok a semmi közepén.A delejtűm közel a téves utat mutatja,s én a hánytató tengeribetegség kezdetén.