A legokosabbak a Magángimibe járnak

Frissen avatott elsősként nem tudhatom biztosra, hogy mennyire számít újdonságnak ez a röpke kis ,,fejlemény”, de újdonsült MAGÁN-ÉLEThez szerződött riporterként jó ötletnek találtam debütálni ezzel a jelentős (de semmi esetre sem aggasztó) észrevétellel. 

A büfénél sorakozva lettem figyelmes az ablakon túl magasodó fa lombjai között szúrós szemmel engem figyelő jószágra. A jelenleg széles körben alkalmazott diákszlenggel mondva a kis teremtmény „judging-olt”. Felvettem vele a szemkontaktust, és miután kiábrándultunk egymásból, észrevettem, hogy nincs egyedül. Pontosan megszámolva 15 hozzá hasonló, néhányan legszebb álmaikat átélő szabad lélekre lettem figyelmes. 

Nem hype-olom tovább kedves olvasóimat, lelövöm a poént…

Új barátaim a latinul Asio otus elnevezésű hosszú fülű baglyok. Fejükön található kócsagukat összeráncolt szemöldökhöz lehetne hasonlítani, élénk narancssárgás színű szempárjaikkal leplezhetők le a leghamarabb. Testmagasságuk legtöbbször meghaladja a 30 cm-t, átlagos súlyuk maximum 300 g. Mivel étrendjük nagy részét kisemlősök és rágcsálók állítják össze, végzetes inváziótól sem kell tartanunk tőlünk. Természetesen rokonaikhoz hasonlóan ők is napközben térnek nyugovóra, de van köztük egy-pár „night-owl” [tessék értékelni a szóviccet], akikkel hozzám hasonlóan fel lehet venni a kapcsolatot (felér egy terápiával). 

Befejezésképpen, ha valakinek kedve támadna farkasszemet néznie, és nincs elérhető humán vetélytárs, a 2. emelet sarkában keresse fel múzsáimat.