Amikor az elsősök belépnek új középiskolájukba, számíthatnak pár újdonságra. Például új tanáraik és osztálytársaik lesznek. Ez a két legfontosabb változás. De vannak más hagyományok is, amelyek a legtöbb iskolában jelen vannak. Ilyen például a gólyatábor és az avatás. Az elsőt az elsős diákok általában izgatottan várják, míg a másodikat már kevésbé. Nem is csoda, hisz számtalan rémtörténet kering az avatásról, mint eseményről.
Én is ijedten néztem a harmadikosokra, mikor az első feladatunkat megadták. Ugyanis pár dolgot teljesítenünk kellett, mielőtt még be lettünk volna avatva. A bemutatkozással kezdtünk. Minden első osztályos diák készített egy videót, amiben nagy vonalakban beszélt magáról. Ami azt illeti, egészen másra számítottam. De azért még kételkedtem, és minden egyes alkalommal, mikor újabb feladatot kaptunk, a legrosszabbra számítottam.
De szerencsére minden gördülékenyen ment. Az utolsó feladatnál pedig be mertem látni, hogy teljesen feleslegesen izgultam. Az avatás előtti hónapban öltöztem férfinak, munkásnak, túléltem a tornanapot, sütöttem, énekeltem, és még sok más feladatot teljesítettem az osztálytársaimmal. De egyiket se nevezném kegyetlennek vagy megalázónak. Sőt, nagyon is élveztem az összeset. Aztán eljött az avatás napja.
Két nappal az esemény előtt szereztem be a ruhákat, amik kellettek. Ugyanis a harmadikosok mindenkinek megmondták: narancssárga felső és fekete nadrág. És a feladatok végrehajtása utáni nyugalom itt ért véget. Hiszen ebből az öltözékből következtetni lehetett a témára, ami nem más volt, mint egy börtön. Mondanom sem kell, ez nem nyugtatott meg. És ekkor kezdtem el kutakodni és megkérdezni ismerőseimet, hogy egy ilyen esemény hogyan is zajlik. Ez pedig nagy hiba volt.
Olyan szörnyűségeket hallottam, hogy az avatás előtti este nem is aludtam. Úgyhogy másnap teljesen kimerülve mentem az iskolába. Természetesen az eső is eleredt, így a fekete nadrágom teljesen vizes lett. De szerencsésen beértem, és az osztályfőnökünkkel még egyszer elpróbáltuk a műsorunkat. Utána irány a tornaterem, és minden ment élesben.
Először a műsorunkat kellett előadni. Mi úgy döntöttünk, egy rövid színdarabot adunk elő. Osztálytársaim színészi adottságainak hála minden nagyszerűen ment. És ami a legfontosabb, a közönségnek is tetszett. Utána pedig jöhetett a várva várt pillanat: maga az avatás. Fel is sorakoztunk a tornaterem bejáratánál az egyenruhánkban.
Arra vártam az ismerőseim történetei alapján, hogy sírva megyek haza, vagy egy életreszóló sebet hagy rajtam ez a nap. A nap végén mégis teljesen nyugodtan tértem haza egy kellemes emlékkel. De hogy mi is történt, és hogyan zajlott az avatás?
Szóval felsorakoztunk. Zsákot húztak a fejünkre, úgy kellett bevonulnunk a tornaterembe. Természetesen minket is fegyveres őrök kísértek, ahogy a rabokat szokás. Aztán kiálltunk az egész iskola elé, ahol egyesével lehúzták a zsákot a fejünkről. Hogy ne éhezzünk, még meg is etettek. Ecetbe mártott gumicukorral. (Ez sokkal rosszabbul hangzik, mint amilyen volt.)
Utána elkülönítettek minket négy cellába. Hogy ez mire volt jó? Minden cella lakói más feladatot teljesítettek. Az első cella kezdte, nekik egy akadálypályán kellett végigmenniük. Utána pedig egy kulcsot kellett megtalálniuk, ami sajnos nem jött össze. De miután végeztek, jött a második cella. Ők különféle ínyencségeket kóstolhattak meg. A harmadik cella lakói egy kvíz kérdéseire válaszolgattak, mi a negyedik cellából énekeltünk.
Ami azt illetti, egyáltalán nem volt ijesztő. Jó volt. Ha visszagondolok rá, egészen élveztem és még most is csak nehezen hiszem el, hogy már túlvagyok rajta. Az A osztály avatását is végignéztük, ami szintén szórakoztató volt, nem megalázó. Nekik nyomozniuk kellett egy rejtélyes gyilkosságban, a végén pedig meg kellett fejteniük, ki a tettes.
Azt szeretném mondani minden kilencedikes diáknak, hogy teljesen felesleges az avatás miatt izgulni. Ha a feladatokat teljesítitek, és tudtok nevetni rajtuk, észre se fogjátok venni, és vége is az avatásnak. És bármilyen történetet is hallottatok róla, biztosíthatlak titeket, nem ez lesz életetek legszörnyűbb napja. Még az is benne van a pakliban, hogy ez lesz a legjobb.