Csupa energia és ritmus: iskolánk kiváló diákja, Öllős Karesz, alias Zumba Zoli, nem csupán a suliban brillírozik, hanem a zumba világában is megmutatja, hogyan táncolja át az időt! Beszélgettünk vele arról, hogyan egyensúlyozza az iskolai kötelezettségeket a szenvedélyével, a zumbázással.
Ha néhány mondatban be kéne magad mutatni iskolatársainknak, mit mondanál?
Öllős Karesz vagyok, 17 éves, családommal egy csendes, kis faluban élünk. Általában a túlbuzgó, extrovertált tulajdonságokkal ruháznak fel mások, melyekkel teljesen egyetértek. Maximalista tulajdonságomat talán a szüleimtől tanultam el, ami egyszerre motivál a céljaim eléréséhez, és néha el is rontja napjaim.
Mikor kezdtél el táncolni és hogyan?
Négyéves voltam, amikor édesanyám elvitt magával egy zumbaórára. Az elején félénken ücsörögtem, majd kis idő elteltével megbátorodva beálltam anya mellé táncolni. Innentől kezdve nem volt megállás.
Mit jelent számodra a zumba?
Felszabadulást! Amikor meglátom magam előtt a sok mosolygós arcot, teljesen feloldódom, átadom magam a zenének. Elkezdek táncolni, és érzem, hogy megnyílik a szívem, és semmi más nem létezik, csak a zene és a tánc.
Mennyire nehéz a zumbát összeegyeztetni a sulival? Milyen gyakran vannak fellépéseid?
Ezzel egyelőre nincs problémám. Előre tudom a fellépések idejét, ehhez mérten osztom be a tanulnivalóm. A zumba tehát jól megfér az iskola mellett. Havi 2-3 alkalommal utazom, többnyire Magyarországra, Budapestre.
Milyen gyakran gyakorolsz?
Napi 1-2 órát szoktam gyakorolni, viszont egy pihenőnapot is tartok hetente, amikor inkább a zenék és koreográfiák keresésére, esetlegesen a koreográfiák kitalálására fordítom az energiám.
Emlékszel az első fellépésedre? Mesélj róla!
A legelső fellépésemre nem emlékszem teljesen, de biztos vagyok benne, hogy az egyik környező faluban léphettem fel valamilyen ünnepségen.
Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed?
Az első „komoly” fellépésem 8 évesen volt a Hockenheimring 2014-es World Record eseményen, ahol 12 000 ember előtt táncoltam. Ezen kívül Prágában is felléptem, ahol Beto Perez, a zumba kitalálója elkérte édesanyámtól az elérhetőségünket, majd meghívott az Egyesült Államokba. Csodálatos élmény volt egy profi csoporttal két héten keresztül együtt készülni a legnagyobb zumbakoncertre. A későbbiekben Beto még egy olaszországi fellépésre is meghívott.
A zumba örök életedben végig fog kísérni?
A jövőben szeretnék zumbaoktatóként tevékenykedni és újabb táncstílusokat elsajátítani. A tánc minden kétséget kizáróan az életem része lesz a jövőben is.
A családod mennyire támogat a táncban?
A családom mindenben támogat. Hálás vagyok, hogy egy ilyen közegben élhetünk az öcsémmel, ahol ekkora az összetartás, sugárzik a szeretet. Enélkül nem működhetne ez az egész.
Beszéljünk kicsit a suliról! Mi a kedvenc tantárgyad?
Az angol mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott, gimnáziumban pedig elsőtől hozzátársult a francia is. Az angolt azért bírom, mert segít megértetni magam a világgal, fontos a zumbában is, valamint könnyen tanulható számomra. A franciát pedig mindig is egy érdekfeszítő nyelvnek tartottam, tiszta olyan, mintha egy titkos kód nyelvét tanulnám. Ezen kívül mindkét tantárgy teljesíti vágyamat, hogy zűrös nyelvtani szabályok között lavírozhassak, amiket még mindig nem magoltam be teljesen.
Miből szerzed a motivációt a tanuláshoz?
Leginkább az állandó fejlődés és a személyes célok elérése inspirálnak, saját magam elismerése. Emellett néha egy kis jutalom, mint például egy Big Mac menü oreós McFlurryvel vagy egy kis gépezés, ami segíti tovább ösztönözni a tanulást. Az érdeklődés a tantárgyak, témák iránt is nagy szerepet játszik (még ha ezekből a témákból nincs is sok…).
Hogy látod a jövődet? Mit szeretnél tanulni?
Még nem döntöttem el véglegesen, mivel is szeretnék foglalkozni. Egyelőre a tolmács szakma az, amiről el tudom képzelni, hogy érdekelne az életem végéig, és lelkiismeretesen is végezném.
