Sosem hittem a szellemekben. Mindig kiröhögtem azokat az embereket, akik halloween éjjelén nem mernek kimozdulni otthonról, mert félnek. De most a szellemek röhögnek ki engem.
Úgy látszik, a história, mely már századok során kering a faluban, igaz. A monda szerint 500 évvel azután, hogy egy bátor boszorkány legyőzte gonosz mostoháját, az majd szellemként visszajön gonosz társaival, és bosszút állnak minden fiatal lányon. És most itt vannak. Körbeállnak és röhögnek rajtam. De nem csodálom. Úgy nézek ki, mint egy csapdába esett nyúl, aki próbál bátornak tűnni, de retteg. Fáklyák vannak körülöttem. Máglyán akarnak elégetni. A hajam már tiszta kosz, a ruhám szétszakadt. Próbáltam kiszabadulni, de nem megy. Az erőm nem működik. Csak most fogtam fel, hogy amit eddig természetesnek hittem, hogy van, most mintha nem lenne. A medál, amit a nyakamba akasztottak, elszívta minden erőmet, és most fényesen ragyog, akár a tűz, amely pillanatokon belül engem is hamuvá éget, mint a falu többi boszorkányát is. Nincs menekvés. Most nem menekülök. Lángok közt fogok elégni egy csapat nevetségesen ronda szellem által.
Ez már a vég!