Sosem hittem a szellemekben. Mindig kiröhögtem azokat az embereket, akik halloween éjjelén nem mernek kimozdulni otthonról, mert félnek. De most a szellemek röhögnek ki engem.     Úgy látszik, a história, mely már századok során

Folyton így kezdődött. Javier halkan lépkedett a nedves kővel burkolt padlózaton. Az ismerősen suttogó hely, akár egy rég elfeledettnek hitt érzés, melyet amióta csak józan eszét tudta, tagadott. Igyekezett lendületesen eltaszítani gondosan megfontolt útjából. Egyébként

a kétféle kék kiütközik egymás mellettegymás alatt, egymás felettezek szerint és már csak színekben tudomkifejezni amit érzekahogy élek.a két vonat is háttaláll egymásnakennek ellenére is összekötik őketami miatt akaratlanul együtt ígyidekerültek:a körülményeklehet nem akartákde ez

Szeptember 18-adika van, egy esős nap. Budapesten vagyunk, egy garzonban. Alma garzonjában. Alma felriad álmából. Gyorsan megnézi az óráját. Reggel nyolc óra van. Felkapja a feje mellől a telefonját. 18-adika van, a barátja esküvője Hajdúsámsonon

Vizet fakasztottam a sziklából újra:Mózes lennék? törvényt hozó hegyek hátán?Pedig engem nem segített helyes útrase Isten, se bokor, se népem, se sátán.Szánakozik közben rajtam a szűz Vadász,majd kecses felhőközi bújócskára hív,hisz tudja, nem vagyok én